Kategóriák: Haza
Hazánkért, Koronánkért!
Mint mindenki számára ismeretes, az utóbbi időkben egyre nagyobb nyomás nehezedik hazánkra a „fejlett és civilizált nyugat” felől. Ennek egyik oka a médiatörvény, mely bizonyos bal-liberális körök érdekeit sérti. Ez azonban csak egy szelete az egésznek. A nyugat részéről és hazánkon belülről megnyilvánuló bírálatok, kritikák és egyéb negatív hozzászólások mind igen alacsony rezgésű energiákat mozgatnak meg. Ezek az energiák elsősorban az államiságunkat jelképező Szent Koronánkra rakódnak le. Az elmúlt időszakban Koronánk igen aktívan működött, aminek fizikai kivetülését tapasztalhatjuk. Azonban azok az alacsony frekvenciájú megnyilvánulások, amik most érik Koronánkat, rá blokként hatnak, energiáit lehorgonyozzák. Ezért arra kérnék mindenkit, hogy akinek ideje és energiája van, imádkozzék Szent Koronánkért és Hazánkért. Napi imái közben emlékezzék meg pár szóban Róluk, kérje Rájuk a tisztítást, kérje az idegen behatás megszüntetését. Ha sokan akarjuk ezeket, az ellenünk megnyilvánuló blokkokat fel tudjuk oldani.
Ezeknek az imáknak nincs szabott ideje. Ennek egy oka van: sajnos a támadások folyamatosak, épp ezért az imáinknak is folyamatosan el kell hangozniuk.
A többit egyenlőre bízzuk az Öregistenre és az Ő kegyelmére!
Isten áldjon Bennetek!
Prok
Kategóriák: Haza
Négy út a csillagok között
Láttam egy jurtát. Csillagfényes éjszakán
Mikor a farkas is ordít kínjában a hidegtől.
Láttam egy jurtát. Belőle sámánok dobja
Szólt dübbenve, mint ahogy a szívem ver.
Lelkem hívja a dobnak hangja: Jer! Jer
Testvérem ide hozzám, oly rég nem láttalak!
Én csak állok a jurta előtt. Dér lepi arcom.
Lassan félrehúzzák a pónyát s megérint
A fényes tűz-lángú otthon melegsége.
Leverem a csizmámról a havat s fejem
Lehajtva, a küszöböt nem érintve belépek.
Három Öreg ül a tűz mellett, arcukat
Megvilágítja a Fény, ahogy dobjukat ütve
Elrévednek az Időnek távoli végtelenségében.
Hívtak engem, hogy térjek Haza és én e
Hívó szónak engedelmeskedve megjelentem
Az Öregek előtt. Vastag subám leraktam.
Kis idő múlva abbahagyták a dobolást.
Csend ült a jurtára, csak a tűz pattogott.
Tekintetek kapcsolódtak egymásba. Régi ismerősök
Az Idő tengerén áthajózva újra találkoznak.
Szó nem hallatszik. Beszédesek a tekintetek.
Kis idő elteltével körüljár a kumiszos
Tömlő. Köszöntjük Föld Anyát, Nap Atyát, az
Ősöket és a Szellemvilágot. Ekkor készül
Csak szólni a legöregebb, ki középen ül:
„Isten hozott dicső szkítáknak maradéka!
Dobunk nem szólt hiába, azt meghallottad
S eljöttél mihozzánk, testvéreidhez, kiknek
Ősei valamikor itt maradtak, míg ti, haza
Tértetek az ősi jusson járó Kárpátok ölébe!
Most, mikor már ezer év eltelt távozásotok
Óta, most eljött az idő, hogy újra egy
Legyen mindaz, mi egynek teremtetett!
Itt az idő, hogy szkíták leszármazottai
Most újra egy nagy, hatalmas népet
Alkossanak és bevégezzék Égi Szent Küldetésüket!
Ezért hívtunk ide téged testvér! Ezért
Várunk rád mi itt hárman, kik már
Megkezdtük a szkíta népek egységének
Kovácsolását! Ti szakadtatok legtávolabb
Őseink nyughelyétől, most ideje újra
Felfedeznetek a helyet, hol bölcsőtök ringott!”
Ígyen szólott az Öreg, kinek tekintetében
Különös tűz lobogott. Halkan beszélt, de
Szava erős volt. Fejemet emelve én szóltam:
„Eljöttem hozzátok távoli testvéreim.
Hívó szavatok utat talált szívemhez.
Nem késlekedtem, táltos paripámra
Pattantam és a Hadak Útján gyors
Vágtában érkeztem. Lovam patája
Alatt csak úgy szikráztak a csillagok.
Elhoztam néktek Föld Anya szép szívének
Üzenetét!”
Lassan az ingembe nyúltam, majd
Előhúztam egy gyönyörű kristályt.
„Ím átadom néktek e szép kristályt,
Melyben kérdéseitekre válaszokat találtok.
Föld Anya, ki nékünk testet adott, kész
Támogatni minket, a Napnak Fiait!
De szolgálnunk kell minékünk Őt!
Védelmezni és óvni kell a pusztítóktól!
Mert egyet ne feledjetek el jó testvéreim!
A Teremtőhöz csak általa juthatunk el!
Ez volt hát az egyik feladatom, hogy
Ezt az üzenetet elhozzam néktek!
A másik dolog, mit el kell mondanom,
Hogy Atilla beavató koronája újra él!
Újra él és újra aktív! Segítségével
Tudjuk a szkíta népet egyesíteni!
Közel az idő testvéreim! Álljatok készen!
De hagy fűzzem még tovább a szót!
Hagy legyen egy nagy kérésem nekem!
Kérlek bennetek, mutassátok meg a helyet,
Hol az Ősök teste pihen! Hagy rójam le
Tiszteletem, hagy hajtsak előttük fejet!
Hagy szakadjon át az emlékezés gátja
S tudjam meg mindazt, mit kell még nekem!”
Szó nélkül állunk fel és öltözünk,
Csak fehér Napmadaras köpenyt veszünk.
A jurta előtt már a táltosok nyihognak,
Felülünk hátukra és irány a csillagos éjszaka!
Szó nem hallik, a lélekzet fényes. Csak
Pár pillanat és elérjük a dicső Ősök örök
Pihenőjét. Engedélyt kérünk az Őrzőktől, majd
Belépünk e szent területre. Középen tüzet
Gyújtunk és azt körbe álljuk. Karjainkat
Kitárjuk, Majd énekelni kezdünk. Egy
Több ezer éves nyelven tesszük ezt, melyet
Mára már csak nagyon kevesen értenek.
Az Ősök értik. Megelevenedik a Múlt, a
Békés élet, a nagy tettek, a harci zajok.
A képek kavalkádjából alakok tűnnek
Elő közben és felénk közelítenek. Egy
Alak válik ki közülük, tán’ Muager lehet,
A magyar nép Ősapja. Odajön hozzám,
Két kezét fejemre rakja. Vakító fény árad
Szét a fejemben. Ledől minden fal, az
Emlékek árja beborít. Majd az Ősök sorban
Ellépnek négyünk mellett, és mindannyiónkat
Megáldanak. Ekkor az Öreg szól hozzájuk:
„Dicső Nemtőink! Ti, akik nékünk életet
Adtatok! Áldassék a nevetek és minden tettetek!
Velünk voltatok mindig a sok ezer év alatt
S minket vesznie el soha nem engedtetek!
Hálás szívvel köszönjük mi ezt! De most,
Mikor közeleg a mindent eldöntő ütközet,
Mikor kiderül, él-e, hal-e a szittya,
Kérünk bennetek, minden erőtökkel támogassatok
Minket! Segítsetek a Nap Fiainak, hogy
Életük ismét boldog legyen és testvérként
Élhessenek! Segítsetek, hogy a szkíta birodalom
Újra nagy és egységes legyen! Szent
Esküvésünknek Ti legyetek tanúi! Előttetek
Mi négyen most vérünkkel pecsételjük
Meg újra Szent Szövetségünket! Fogadjuk,
Hogy minden erőnkkel és tudásunkkal
Népünket szolgáljuk! Nekik a bajban támaszuk
Leszünk, örömükben osztozunk! Életünket
Ha kell boldogan adjuk egy szebb és
Élhetőbb jövőért! Az Öregisten minket
Így segéljen!”
Eképpen szólt az Öreg. Az utolsó szónál
A tűz lángja a magasba csapott, majd
Kialudt. Kérésünk és fogadalmunk
Meghallgattatott. Felültünk lovainkra.
Elköszöntünk egymástól s ki-ki a
Maga útján elindult Otthonába.
Négy út a csillagok közt és mégis egy!
Föld(i)tudatosság
azaz
Ha megtanultad, alkalmazd!
Az elmúlt időkben számtalan írás született arról, hogy az idei év főleg a szellemi szinten megtanultak fizikai szintre való átültetéséről fog szólni. Sokan érezzük ezt. Ehhez kapcsolódóan adnám át Nektek személyes tapasztalataimat, amik január hetedikén történtek velem. Ez a történés a fizikai szintű megvalósulást teszi lehetővé.
Az egész folyamat egy számomra új fogalom megismerésével indult. Ez a fogalom a Földtudatosság. Miután rákérdeztem ezen fogalom jelentésére, a következő választ kaptam: a Földtudatosság a megvalósított szellemi szintű tudatosság fizikai szintre való átültetése. Ehhez viszont szükséges a fizikai test teljes átalakítása, mely az energiarendszerrel kezdődik.
Ennek első lépése az esetemben a következőképp történt (egy meditáció leírása következik, ne ragaszkodjatok ehhez a folyamathoz, ez egyénenként változó lehet):
Leültem kényelmesen, ellazultam. A légzésemre figyeltem, mely lelassult, elmélyült. Kértem a Szent Szellem vezetését és Földanya segítségét. Pár perc után azt éreztem, testem teljesen feloldódik Földanyában és legkisebb alkotórésze is egyé vált Vele. Testem megszűnt létezni. Boldog egység érzés, lebegés a Béke és Harmónia tengerében. Miután feltöltődtem ezektől a csodálatos érzésektől, azt láttam, hogy Földanya szívéből új gyökérkezdemények kezdenek el nőni, az én gyökereim. Ezek folyamatosan nőttek, egészen addig, míg meg nem jelentek a föld felszínén úgy, ahogy a magból egy új hajtás nő ki. Ezek a gyökerek, melyek stabilan állnak, elkezdték felépíteni az energiarendszeremet. Magamat ekkor csak mint egy ember formájú energiahálót láttam.
A meditáció eddig tartott, de azóta folyamatosan az új rendszer megszilárdításán dolgozok. Ez kb. 3 nap. A szükséges energiák és kódok felvételre kerültek, ezek beépülése folyamatos. Ezt fogja követni a fizikai test átalakulása, mely egy hosszabb folyamat lesz.
Ennyi volt mi velem történt. Kívánok jó Utat mindannyiótoknak az Égiek Áldásával!
Kategóriák: Haza
Az én Hazám! – Vazul éneke
Ősi vérem ébredj!
Száguldj vadul!
Szólítlak most én,
A naparcú Vazul!
Ősi vérem ébredj!
Töltse meg az élet
Büszke szívemet
S szememet fénnyel!
Ősi vérem ébredj!
Koppány örökébe lépek
S az ősi szittya hit
Bennem új erőre éled!
Vazul vagyok, ősi vér,
Árpád apám örökén!
Itt van az én otthonom
Szép Kárpátok köldökén!
Itt maradok, míg az idő jár!
Nem veszik el tőlem már
Fülbe ólmot vakon öntők!
A Kárpát Haza az én Hazám!!!
Kategóriák: Haza
Küzdj e földért!
„Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar!”
Mert ha ezt elveszted,
Hantjával nem takar!
Latrok fenekednek rá,
Akarják ez ősi rögöt,
Mint rühes sakálok
A háromnapos dögöt!
Merj szabadnak lenni
És emeld fel a hangod!
Ők már acsarkodnak,
Féltik a zsíros koncot!
Nem szent nekik semmi.
Egy nép dicsőséges múltja
Az, mitől ők féltükben
Merülnek az emésztő kínba.
Nem akarják, hogy újra
Nagy legyen a magyar,
Inkább irtják azt ki,
Míg írmag sem marad!
Ezért küzdj az ősi földért
Árpád vére, bús magyar!
„Ez éltetőd s ha elbukál,
Hantjával ez takar!”
Kategóriák: Haza
Árulás!
A vád: hazaárulás!
Égbe kiáltó a tett!
Jutalma nem lehet más:
Halál győz az Élet felett!
A nemzet a bizalmát adta,
Éltét két kezébe rakta.
Visszaélt a rábízott joggal,
A népet a vágóhídra hajtja.
Szomorú ezzel szembenézni,
Még ha sejtés is és kósza,
De egyre nyilvánvalóbb:
Nem vezeti a Nemzetet a Jóba!
Hazaárulás. Szörnyű a vád.
A vádból bizonyosság lesz,
Ha eljő a Kikelet ideje
S a nyakába hurkot tesz.
Végzetes dolog van születőben,
Valami borzalmas ölt testet.
Készüljetek ti, Honnak Őrizői,
Élesítsétek az ősi fegyvert!
Rajtatok áll vagy bukik,
Hogy martalék lesz-e a Haza?
Éberen őrizzétek a határt!
Harcba szólít a honszerelem szava!
Áruló jár közöttünk,
Arcán kárörvendő mosoly,
Azt akarja, hogy e magyar népből
Legyen vérig alázott fogoly,
Ki halódva hörög s jajgat,
Az út porában csúszik
S ő felette röhögve állván
Tobzódó tébolyban úszik!
Ezért mondom néked
Bús magyar vérem:
Ébren állj a vártán
S őrizd jól a véget!
Őrizd jól a határt,
De befele is figyelj!
Onnan jő az orv döfés,
Honnan nem is hiszed!
Csak figyelj! Légy éber,
S szűntelen imádkozz!
Segít a Magyarok Istene
Megvívnod e harcot!
Kategóriák: Haza
Isten népe
Fáradtan hajtom le fejem.
Nyom az asztalnak fája.
Búsan kiárad belőlem
Tenger folyamként a bánat.
Bánatos a szívem, keserű,
Meggyalázták szép hazámat,
Igazságot senki sem ád
E sanyarú magyar világnak!
Azt teszik, mit kedvük tart,
Nyomorba taszítják a népet!
Senki szavát fel nem emeli!
Elönti agyam a keserű méreg….
Miért tehetik azt, amit akarnak
Büntetlenül és szabadon?
Ez lenne a demokrácia?
Vér folyik le a falakon.
Ököllel verem az asztalt,
Tehetetlen düh szaggat.
Miért akarják kiirtani
Az Isten-népe magyart????
Kategóriák: Egyéb
Hívón száll szavam
Estére kelve felgyúl a fény,
Halványan világol.
Megvilágítja egyszerű éltem
Távol a világtól.
Megvilágítja kicsiny szobám,
Az asztalt, az ágyat,
Körbelengi sejtelmével
A felébredő vágyat.
Jó lenne egy szerető társ,
Jó szívű, kedves,
Ki meleget hozna nékem
Dermedt-szív közelbe.
Megfognám kis kezét mely
Bársonyosan puha,
Csillogó szép szemét nézném,
Ha lelkemben kutat.
Megosztanám véle életemet
Jóban és rosszban.
Új értelmet hozhatna ezen
Magányos honba.
Hívón száll szavam a légbe,
A páromat hívom,
Mikor sápadt gyertyafénynél
E versikét írom.
Kategóriák: Egyéb
Újév
Újév napja van,
Dühöng a másnap,
Sok őrült ember,
Rogyásig piáltak.
Fáj a fejük, szédülnek,
Alig állnak lábukon.
Boa tekeredett körbe
Sápadt fehér nyakukon.
Ez sem szól másról,
Mint a rongyrázásról.
Megette a fene!
Hol egy üveg óbor?
Kategóriák: Hit
Szeretet fénye
Uram adj nékem Hitet,
Hogy el ne vesszek
S feléd nyújtom kezem
E sűrű rengetegben!
Mutass nékem Fényt,
Hogy az Utam lássam
Mi Hozzád vezet,
Járjam azt bátran!
Uram adj nékem bizodalmat,
Hogy tudjam szereteted,
Hogy mindig velem vagy
S kezem nem engeded.
Tudjam azt, hogy megádsz mindent
Mire csak szükségem lehet
S ez a szent bizonyosság
Nyugtassa meg szívem.
Ó Uram! Mi lenne vélem
Ha Te nem lennél!
Ha nem fognád kezem,
Biztosan elvesznék!
De vélem vagy, vezetsz.
Hálás vagyok érte.
Eltölti szívem a Fény,
Szeretetednek Fénye!
Kategóriák: Hit
Világnak Virága – A Fény Hazája
Lélek sejtelem emelem
Fel fejem, mely fellegek
Felséges magasába néz.
Ragyogó tekintet teljes
Szemderengése tágulva
Issza be az Égi adományt.
Fényalak aranya ragyog,
Kiemeli az ég kékséges kéke
S szeretőn rám mosolyog.
Szemem tágulása, szívem
Megnyílását segítő Szellem
Szent egységes víg tánca.
Örvénylő fény lágy ölén
Ringatózik a Kisded estelen,
Mikoron a jászolba megpihen.
Fénynek ragyogása, Világnak
Virága ím szirmát bontja,
Reá sugározza a nagyvilágra.
Mágusok népe sok ezer éve
Tudja és várja a születést,
Mely elveszi tőlük a szenvedést.
Mágusok népe, magdalai vére
Szívét tágra tárva várja
S bizony, nem hiába várja.
Testet öltött az Égi Fény
Szent Karácsony éjjelén
A Magnak országában.
Tápláljátok a tüzet,
Ki ne húnyjon soha,
Ki ne hűljön soha
A Magnak szép otthona.
Izzik a vér, vadul vágtat,
Szellő fúj bele a nagyvilágba,
Sejtelem fénylő bársonyába.
Rojt és redő közt hálót sző
Az Égi Igazságnak Atyja,
A Szent Rejtelmek Atyja.
Szövi a hálót a halászót
S meríti a népek tengerébe
S lehalássza a felesleget,
A szívében romlott embert
S csak az igaz és tiszta marad
S csak az Isteni Magból való marad.
Megszületik a Fény
Karácsony éjjelén.
Reményt hoz lakunkba.
Hálót sző az Isten,
Nem marad itten
Csak ki szívvel él.
Közel az idő, a repkedő,
Mikoron megremeg a Föld
S a Mag népe a színre jő.
De addig a szívben rejtező
Szent szavára figyelő
Kéz vezessen Bennetek!
Béke legyen hát Veletek!
Szív lángja vessen meleget
Minden emberi hajlékba!
Kategóriák: Egyéb
Feladtam
Téli este csillagtalan ragyog.
Sűrű felhődunna mögé bújt a Hold.
Fekszem ágyamban fázósan.
Nyugszik már az élő és a holt.
Csak pár kósza zaj hallatszik,
A megszokott éji neszezések.
Sötét szobámban tágra nyílt szemmel
Egyre a végtelenbe révedek.
Magával ragad a régmúlt,
Örvénye lehúz, megforgat.
Majd kiköp magából végre
S a Jelen a jelenbe beszippant.
De visz tovább a lendület,
Felém nyújtja kezét a Jövő.
Hánykolódom csak az Időben,
Mint Sorsom nem értően szövő.
Nem értem mi végre e Lét,
Ha nem tehetem mit kell.
Nem értem Sorsom értelmét,
Ésszel azt nem foghatom fel.
Csak fekszem. Szemem tágra nyílt.
Előbbre semmivel sem jutottam.
Nyugszik már az élő és a holt.
Az értelmetlen töprengést feladtam.
Kategóriák: Hit
Láncát letépte a téboly
Láncát letépte a téboly,
Üvöltve rohan előre.
Útját szakadék állja.
Fröcsög a genny belőle.
Leveti magát a mélybe.
Porlad a szikla alatta.
Karmával tépi testét,
Értelmét rég feladta.
Szolga ő, a Setét Úré.
Mást nem is ismer.
Alantas vágyai hajtják,
Istent sem ismer.
Hörög, szája habzik,
Pokoltűz mi élteti,
Pusztítani jött a földre,
Hol a lelket tépheti.
Mihály! Hozzád fordulok,
Hogy fékezd meg e tébolyt!
Ne vesszen el a lélek
S ne legyen örökké fogoly!
Ments meg minket a kárhozattól,
Ne engedd, hogy meghaljunk!
Ments meg minket a gonosztól
Oltalmazó Szent Angyalunk!
Kategóriák: Haza
Virrad-e még?
Lovasok sora lépked a Pusztán,
Ősi otthonukat maguk megett hagyják.
Költözik egy nép, vándorol messze,
Új hazát magának teremtene.
E kép az idők homályába vész,
Belepi por és számos ezredév.
Dicső eleink sokat vándoroltak
Míg a bölcsőjükhöz eljutottak.
Számos csata, ármány és vér,
Porba hanyatló izmos férfikéz.
Kopják jelzik útjukat végig.
Sora hosszú, felér az magos égig.
Furcsa fájdalom jelenik meg bennem
Ahogy ezek a képek fel-feltünedeznek.
Keresem az okot mi lelkem tépi,
Mi izzó tőrként hasítja azt végig.
Meglehet a Múlt ismétli önmagát
S el kell hagyjuk tápláló szép Hazánk?
Pedig innen erővel sem kergetnek el,
Inkább oltsák ki megfáradt életem!
Szakadnak fel régi sebek fájón
S hozzá fakadnak még újak is.
Ki érthetné meg széles e földön
Egy meggyalázott magyar kínjait?
Senki emberfia nem értheti azt,
Mi játszódik le lelkem legmélyén.
Szűnni nem akaró e fájdalom,
Nem enyészik a feledés tengerén.
Lovasok sora lépked a pusztán.
Ősi otthonukat maguk megett hagyják.
Elcsigázott testükön verejték csillan.
Rájuk virrad-e vajon még a Holnap…?
Kategóriák: Egyéb
Megújulva
Mi történt ma, kérdem én?
Valami nem kerek e földtekén.
Furcsa érzések a Napfonat táján.
Mázsás súly a Múlt a vándor vállán.
Folytatódik az oldás harmadik hete,
Lezárni a Múltat, lerakni a terhet.
De kapaszkodik az még erősen.
Leválni nem akar még egészen.
Pedig el kell hogy tűnjön most,
Mert az új már a küszöbön toporog.
Kinyilvánítom hát az Égiek felé,
Hogy ebben a helyzetben mit is tevék:
Teszem azt, hogy lezárom a múltamat,
Lerakom véle az összes gondomat.
Bevégzem a kapcsolataimat is,
Mindazt, ami már nem boldogít.
Elengedek mindent és mindenkit,
Kitárom szívemnek rejtett kapuit.
Azon keresztül tör elő az izzó fény.
Megmutatja magát a Magból született Én!
Kijelentem még azt is erős szóval,
Hogy megnyitom magam a jónak,
Mely egy Újnak lesz a kezdete!
Egy Új életbe megújulva lépkedek!
Kategóriák: Egyéb
Látomás
Valami nagy világégést látok,
Tűzben edzett férfiarcokat.
Tűz és vér.
Öldöklő, kegyetlen harcokat.
Fegyverrel a kézben milliók,
Loppal a romok között osonnak.
Torz mosoly.
Temetetlen heverő halottak.
Egy asszony. Egy kisgyermek.
Nincs már boldog ölelés.
Halálszag.
Ma elmarad a temetés.
Az égig lángol a táj,
Nem tisztít ez a tűz.
Pusztulás.
Az Élet keservesen tűr.
Holdbéli, kihalt városok.
Nincs kóbor kutya sem.
Varjú száll.
Csőrében egy néma szem.
Ennyi hát a történet.
Harang sem kondul.
Véget ért.
Semmi nem mozdul.
Kategóriák: Egyéb
Régi sebek
Keserűség és fájdalom.
Ez munkálkodik bennem.
Régi sebek szakadnak fel,
Mindezt le kell tennem.
Kell hogy fájjon,
Kell hogy tépjen,
Minden keserűségem
Át kell hogy éljem.
Fel kell törjenek mind!
Kell hogy megáradjon
A fájdalom folyama
S belőlem kiszakadjon.
Áradjon hát, buzogjon,
Belőlem minden távozzon,
Hogy megtisztuljak
S ne legyen kín arcomon!
Átadom magam az elmúlásnak,
Az járjon át és tisztítson,
Hogy az Útján majd a lélek
Tiszta lappal haladjon!
Kategóriák: Haza
Itt élek
Itt élek. Itt vagyok otthon.
Szívem nem lel máshol nyugtot.
Nem tudok más földre lépni,
Idegen földön élni.
Egy napot, egy percet se.
A szívem szakadna meg
Ha szeretett szép hazámból
Kiszakítanának engemet.
Itt születtem. Itt halok meg.
Az Anyaföld lepi be testemet.
Csillagfényes éjszakán ha fázom
E föld adjon számomra meleget.
Lelkem, ha majd az Örök Útra tér,
Ott is megmarad magyarnak.
Búcsút intek a szép földnek
S búcsút a Kárpát Hazának.
Kategóriák: Egyéb
Válasz
Lezárult egy korszak életemben,
Mely millió sebet ejtett rajtam.
Sok minden megváltozott bennem,
Sok olyan is, mit nem akartam.
Persze ideje volt mindennek
S ezek mind a javamat szolgálják,
De emberből vagyok én is látod
S megviseltek ezen változások.
Sokmindent már másképp látok.
Eltűnőben vannak a régi álmok,
Hogy helyüket újak vehessék át.
Megfogantak sok magányos éjszakán.
Szívem, lelkem tisztán izzik
S nem látom borúsan a jövőt,
De az, mi e néppel történik,
Ígér még számos szűk esztendőt.
Ez fáj nekem, ez mi lelkem tépi,
Hogy Nemzetemért nem tehetek!
Ezért sok versem búbánatos.
Ezért íródtak a borulátó levelek.
Látom én a szépet s látom a jót,
Nem feledtem el boldogan nevetni,
De azt, mi kettőezertízben történt,
Nyomtalanul nem lehet kitépni!
Küzdelem az árral szemben,
Don Quijote harca mit sem ér,
Ordítani bele az emberek arcába.
A sok üres tekintet mint fagyott dér…
Egyre kínoz a tehetetlen düh,
Alapjaiban ráznám e világot,
Hogy ébresztő te agyhalott ember
S mi rosszabb, már a lelkük sem világol!
Ez kínoz engem, ez, amit látok,
Hogy látom hervadni el a virágot.
Túl sokat foglalkozom mással lehet,
De nekem csak egy létezik: a Nemzet!
Kitártam Néked lelkem Barátom,
Hogy lásd, ki is vagyok én.
Ilyennek alkotott a Teremtő engem.
Így élek a szép Kárpát Haza közepén.
Kategóriák: Haza
Hideg szél fú
Hideg szél fú a Hargitán,
Én egyedül állok odafenn.
Fényesen szikráznak a csillagok
Egy fagyos novemberi estelen.
Állok odafenn és karom kitárom,
Az égre nézek s e szavakat intézem:
Édes Istenem segíts meg,
Hogy hazámnak hű fia lehessek!
Hagy legyek szerető gyermeke
Ezen áldott Kárpát Hazának
S mit kell, érte megtegyek
Engedelmeskedve a szív szavának!
Mert tudd meg én Uram,
Hogy Hazámat igen szeretem,
Nekem fáj a tengernyi kín,
Mi beléhasít szüntelen!
Rúgja s üti emberek hada,
Meggyalázzák drága testét!
Csak nekem jelent ennyit a Haza?
Nem szentek már a régi eszmék?
Hova tűnt a tűz, a tenni akarás?
Senki a szívére nem hallgat?
Adj erőt Istenem nekem,
Hogy a harcot Hazámért megvívjam!
